Réthy László: Isten képe.

Hatodnapon teremte Isten embert, Mint Mózes első könyve mondja: Saját képére! s aztán megpihent, mert A nagy probléma meg volt oldva. Saját képére? - Különös, hiszen ha Végignézzük az emberfajokat, A fehértől a koromfeketéig Egymásmellett van minden változat. Az igazi melyik hát - amely joggal Hivatkozhatik Isten képire? - Olyan kérdés ez, melynek sohasem Juthatnak el a - végire. De ha a tételt megforditjuk: - Az ember alkotta meg Istenét! Megértjük, mért volt fehér Jahve És mért imád a néger feketét? Az Isteneszmének az ember Amilyen maga, olyan színt ád, Amilyen saját lelke, lénye: Hisz’ magáról veszi a mintát! Ha ember helyett a világon, Más állatfaj volna a vezető, Isten képét minden bizonnyal Úgy festenék, amilyen ő. Ha a madár volna e sorsban, Azt mondaná, ha a nap fölkel: A láthatáron égi Isten Arany páva alakban jő fel. Ha pók volna szellemfölényben: Órjás póknak képzelné Istent, Ki hálójával tartja össze Az Eget, Földet, a nagy Mindent! S ha szarvasmarha volna az, ki Megértené a Mindenséget: - Egetrázó múúú! ünnepelné Az aranyszarvú istenséget!

Gyöngyössi János: Egy ifjú legény barátomnak v. m. uramnak köszöntésére

Ifju-legénységben mi haszon? de van a feleségben.
Tégy feleségre, Mihály, szert; te magadra ne hálj.
Célja ha csak vénség, be sovány az az ifju legénység!
Szebb konc van s csupa háj egy feleségbe, Mihály!
Nem tereh, boldogság az okos szép asszonyi fogság,
Íly kalodába, Mihály, lábadat addsza, megállj!

(Mihály napján, 1781.)

Gyöngyössi János: Egy ifjú legény barátomnak v. m. uramnak köszöntésére

Ifju-legénységben mi haszon? de van a feleségben. Tégy feleségre, Mihály, szert; te magadra ne hálj. Célja ha csak vénség, be sovány az az ifju legénység! Szebb konc van s csupa háj egy feleségbe, Mihály! Nem tereh, boldogság az okos szép asszonyi fogság, Íly kalodába, Mihály, lábadat addsza, megállj!
	(Mihály napján, 1781.)

Palágyi Lajos: Költők és műértők

Poéta az van itt temérdek, Csak műértő kevés e honban. Volna csak sok műértő lélek, Kevés poéta volna nyomban.

Réthy László: Isten képe.

Hatodnapon teremte Isten embert, Mint Mózes első könyve mondja: Saját képére! s aztán megpihent, mert A nagy probléma meg volt oldva. Saját képére? - Különös, hiszen ha Végignézzük az emberfajokat, A fehértől a koromfeketéig Egymásmellett van minden változat. Az igazi melyik hát - amely joggal Hivatkozhatik Isten képire? - Olyan kérdés ez, melynek sohasem Juthatnak el a - végire. De ha a tételt megforditjuk: - Az ember alkotta meg Istenét! Megértjük, mért volt fehér Jahve És mért imád a néger feketét? Az Isteneszmének az ember Amilyen maga, olyan színt ád, Amilyen saját lelke, lénye: Hisz’ magáról veszi a mintát! Ha ember helyett a világon, Más állatfaj volna a vezető, Isten képét minden bizonnyal Úgy festenék, amilyen ő. Ha a madár volna e sorsban, Azt mondaná, ha a nap fölkel: A láthatáron égi Isten Arany páva alakban jő fel. Ha pók volna szellemfölényben: Órjás póknak képzelné Istent, Ki hálójával tartja össze Az Eget, Földet, a nagy Mindent! S ha szarvasmarha volna az, ki Megértené a Mindenséget: - Egetrázó múúú! ünnepelné Az aranyszarvú istenséget!

Zemplényi Árpád: Szonett a "karthágó" emlékkönyvéből

Szél Kél, Port Hord. Mord Fél Bort Kér. Por, Bor Jó, Mór Jól Ró. Megfejtés: Szomjas betyár bemegy a csárdába, Bort iszik ott Móricnál rovásra.

Ungvár-Németi Tóth László: A` béna

Berki szeret tánczolni; pedig minden ki kaczagja, Hogy roszszúl tánczol, `s nem tud ugrálni szegény. Én magam is nevetem; de nem azt, hogy nem tud ugrálni, Nem! hanem azt, hogy ugrik, bár csupa béna szegény. -

Édes Gergely: Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül

Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült tűz? - Szűz bűztűi szűkülj, tűrj, sürü tűztül ürülj. Értelmesben Mely orcádon ki üt, nemde nem óh szép szűz! Üzfűz téged az a füst nélkül való tűz? - Szép szűz! kérlek, hogy tűrj, s hogy magad megbecsüld S a rút buja tűznek még bűzit is kerüld.

Édes Gergely: Szőr köntöst öltő bölcshöz

Bölcs! szőr köntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts: Könnyözönök közt nyögj, s jöjjön öröm könyörögj. Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz; Ugy múl rút hurutunk, s burkusul uccu! futunk. Értelmesben Te ki bölcs vagy, ne vágyj pompás köntösökre Se felettébb való bolond örömökre. Se szomorú sorsod közt kétségbe ne ess Minden jót Istentől kérj, hogy boldog lehess. Úgy minden szívfojtó eseteken túl jutsz S ellenségeiden vitézül által futsz.

Édes Gergely: Oly sokszor nyomorgó okosról kit víg hír dícsír

Óh okos! óh nyomorogj; dolgodhoz fontos okon fogj, Jót gondolj; jót szólj; sok gonoszoktol oszolj Igy kiki, mint hív szív, mint tisztit is írni kinyílt mív, Dícsír s így víg hír nyílni, viritni kiír. Értelmesben Te a ki okos vagy, ámbár mint nyomorogj, De illő, munkádhoz hogy mindég bölcsen fogj. Soha ne zúgolódj, se gonoszt ne gondolj, Gonoszt ne szólj; sőt még színétől is oszolj. Minden hív szív így fog téged megdícsírni, S eltörölhetetlen betűkkel kiírni.