Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog...

Sören Kierkegaard

A "barát zóna" olyan, mint a két perces kiállítás, csak itt soha nem telik le a büntetés. Ha egy lány úgy dönt, hogy mostantól a barátja vagy, akkor vége a játéknak. Teljesen aszexuális valami leszel a szemében, mintha a testvére lennél, vagy egy lámpa.

Csak barátok c. film

A barátság férfi és nő között azoknak a házassága, akik nem hálhatnak egymással.

Jules Renard

Ungvár-Németi Tóth László: A sok barát

Szükség szerez, szükség csinál, Szükség tanít barátokat, `S szükség szerént kell a` barát, Asztal barát, és pénz - barát; Születetés-barát, `és fény - barát; Nemzet-barát, és honn-barát; Tudomány-barát, és hír-barát; Szégyen-barát, és kár-barát, `S a` mennyi szükségünk vagyon, Mind annyi féle a barát. -

Ungvár-Németi Tóth László: A` házat építő Socratesz

Köz a` baráti név; de ritka a barát. Midőn ama` nagy Socratesz, (kinek dicső, `S örök nevéért meg halálát is örömest Ki állanám) egy kis házat csináltatott, Kérdé valaki az ottan elmenők közül: Ugyan, - hogy építsz olly nagy ember, illy piczin Házat? Jaj! úgy mond Socratesz, aza bölcs öreg, Csak ez lehetne jó barátokkal teli.

Kis János: A barátság

Ti, legszebb órái lefolyt életemnek, Kik hű barátokat adtatok lelkemnek, Mikép rajzoljalak tábláján szívemnek? Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek! Tinéktek köszönöm legszebb napjaimat, Mellyek felderítik setét óráimat. Ti gyújtjátok bennem szentebb szikráimat, Mellyek lelkesítik nemesb munkáimat. Barátság! dicső szó, szent hangzat fülemben! Te légy géniusom minden lépésemben. Emelj fel karoddal porba-esésemben, Ha te viszsz, részem lesz halhatlan érdemben.

Orczy Lőrinc: Szerelem és bor

Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság? Vagy hol találtatik a kedves múlatság? Nincs a cifra várban, nincs a nagyságoknál, Sok cselédű pompás főméltóságoknál. Ott nincs, hanem vagyon, hol kicsiny zörgéssel Élnek az emberek egy szeretett széppel. Mi kell ehhez egyéb, hanem egy jó barát, Ki víg kedvvel reám köszönje poharát. Hát ha hunyorított szemtől távol esvén Cicámat oldalom mellé leültetvén Mézes máli mustot tölt mázos kupában, Nemde boldog vagyok, mint császár Kínában; Esküszöm az égre, Babuskám, szeretlek. Esmérd meg szívemet, hív lészek, míg élek. Bár messék el Párkák életem fónalát, Adsza kacsót, íme, tartsuk a parolát, Nem akarom, éltem hosszúra terjedjen, Mit használ, hogy hajam ősszel keveredjen. Szerelem s jó barát nélkül az öregség, Unalmas, szomorú keseredett vénség; E kettő érdemli ugy-e az életet? Adjál, pajtás! adjál igaz feleletet.

Petőfi Sándor: Gyertyám homályosan lobog...

Gyertyám homályosan lobog... Magam vagyok... Sétálok föl s alá szobámban... Szájamban füstölő pipám van... Multam jelenési lengenek körűlem... Sétálok, sétálok, s szemlélem A füst árnyékát a falon, És a barátságról gondolkodom.
	(Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt)

Katona József: Barátomhoz

Róllad emlékezek reggeli első elmélkedésimben - róllad gyűlnek ezek estveli vég elcsendesedésimben! - - Te, kivel a Schillereket csodálván, a hét egeket befogni erőlködék. - Emlékezel-e te felőllem? ha néha szemeidbe tűn a szép Nap kelete: oh, ha nem, ébredj fel ez egy-két betűn! Nekem minden Napnyugot Zephire igy susogott: a Lélek nem változik.

Kisfaludy Károly: A barátsághoz.

Egek legszebb szüleménye, Csak jobb lelkek érzeménye, Oh drága hiv barátság! Nálad nélkül gyászos éltünk, Soha nem teljes örömünk, Nem édes a boldogság. A sziv nehéz gyötrelmének, Búvának és sérelmének Föllegét elszéleszted! És az élet boldogságát, Már hervadozó virágát Gyámolitva éleszted. Minden nemes, magas, jó, szép Általad csak egészen ép, Mert az érzést neveled, És az élet fogházán tul A sors nehéz vaskarjábul A lelket fölemeled. Az ember minden érdemét, Neked köszöni kellemét, S mint a hajnal harmatja A száraz földet viritja, A lelket is ugy inditja A barátság malasztja. Ha ifjuban a szerelem, Ez ártatlan gerjedelem Legelőször lángot vet, Kétszer boldog, midőn látja: Vele érez hű barátja, S szerencséjén részt vehet. Lenyomva a sors kezétől, Megbántva az emberektől A jobb ember sanyarog; Átkozza bus születését, Kinos számkivettetését, Léte alatt csikorog. Könnye kenyerét áztatja, Villám éjjelét mutatja, Már-már bedől sirjába: De rátalál barátjára. Felejtkezik fájdalmára, Felvidul hiv karjába`. Boldog, kiben uralkodik, Kebelébe bezáródik E szent s tiszta indulat! Ballagjon ő a sors jobbján, Vagy szerencse kinzó balján, Végre talál nyugalmat. Az élet nagy örvényében, Ezerféle veszélyében A barátság maga áll, Mint a habzó tengerekben, Az orditó fergetegben Egy erős, magas kőszál. Örömének virágai, E szent frigynek szép napjai Soha el nem hervadnak, Rózsaláncza s kötelei Két szép szivnek bilincsei Soha el nem szakadnak. Sem az idő vasfogával, Mindent duló hatalmával Változást benn` nem tehet; Sem a hideg sir félelme, Rettenetes ijedelme Akadálya nem lehet. Boldog, a kit életében, E világ nagy tengerében Az örökös végezet - Hogy életét szerethesse, Rendült sorsát kedvelhesse - Egy rokon szivhez vezet.

Bessenyei György: Barátság

Ha feltaláltatik köztünk a barátság, E földön egészlen egy kicsiny mennyország.
	(Hunyadi László tragédiája, 1772)