Ungvár-Németi Tóth László: Szilassy Ágnesz Kis-aszszonyhoz.

Zöld Kor, `virágzó elme, tiszta szív, Természetes, nem tettetett, szent ösztönök. Nemes tehetség szentül érzeni; S nemes szabadság bátran szólani: A` legnagyobb jók mind azok között Mellyekben a` Természet részesít. Nemes Kar, érték, `s olly bőség - szaru, Melly minden áldással bövölködik, Hogy a` mi tetszenék, reád bugyogja. Magas Születés, nemes neveltetés, Nagy érdemű Szülék, Atyák, `a Anyák; A` legnagyobb jók mind azok között, Mellyenben a` Szerencse részesít. Szent, tiszta, fedhetetlen erkölcs, Nyájas tekintet, kellemes beszéd; Okos, meg ért, `s világos értelem: A` leg nagyobb jók mind azok között: A` mellyeket magunk szerezhetünk! Azért, ha mind ezeknek birtokok - Kezében volna - bár akár kinek, Nincs, a` mit annak vagy kivánni tudjak, Vagy akármi Isten tudna közleni! -

Ungvár-Németi Tóth László: A` Róka és a` Szőlő

Látván az éhes róka egy Szőlő-lugast, El kezd ugrálni a` finom gyümölcs után, De majd, hogy el nem érte a szép fürtöket: Éretlen is még az, pedig bizony nekem Nem kell szegény egreske. Igy szól `s el megyen. Gyalázni szoktuk, a` mihez nem juthatunk.

Ungvár-Németi Tóth László: A` Papagáj

Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét, Megyen egy berekbe, hogy magának, társai` A` több madárkák seregökön rangot vegyen. E` végre követi a` hamis Tudósokat, Tekintetökre, és hangjokra nézve is. Gyaláz, `s ki gúnyol mindent. Neki a` Fülmile Vontatva; a` Kenderike sehogy sem énekel; A` kis Barázda-billegető pedig, - talám Tudhatna, úgy mond, valamit, a` mint ismerem, Ha ugyan tanulna, `s én lehetnék mestere, Nincsen madár, nincs egy sem, a` melly ö neki Kedvére szólna. Innen a` leg ékesebb Madárka-dalt is ketté vágja, `s meg szegi. Egykor meg unván mások is a` gyalázatot, Meg kérik a` Papagájt; "Uram ! szólj már Te is, Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj, `S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad`. Mikor a` Papagáj rémülten; Uraim! igy felel, Én jól fütyölök; de énekelni nem tudok! -

Rudnyánszky Gyula: A csípős versekből

A rendjelet megérdemelni, Nem kell ehez szív, - csak egy kéz, mely ád; S a rendjelet viselni? Ehez sem kell ész, csak - kabát.

Kosztolányi Dezső: Kalauz

Mért érzem én azt oly gyakran és egyre visszatérőn, mindig világosabban, hogy villamoskalauz is vagyok? Dülöngve a kocsi ingó talaján, bőrtáska nyakamban, állok. Amint pedig megsimítom homlokomat s a koplalástól kis arcomat, halavány emléke ég életemnek az ujjaim hegyén s emlékezem. Aztán mikor vágtat a kocsi, hadonászom, magasba kinyúlva, tépem kezeimmel őrjöngve a bőrszíjt, csöngetve indulást, újra megállót, és rossz fogaim közt szidom, ezt a komisz életet s a komisz gazdagokat. Úgy hogy már nem is ő, hanem én, a csontja, a teste, a vére, a lelke, egészen. Mért érzem én ezt?

(1928)

A mindennapok forgatagában nagyon könnyen beleeshetünk a siker hajszolásának csapdájába: mind keményebben dolgozunk azért, hogy minél magasabbra jussunk az érvényesülés létrafokain, s csak amikor a létra tetejére érünk, vesszük észre, hogy az nem a jó falhoz támaszkodik.

Stephen R. Covey