Juhász Gyula: Hauser Gáspár

Ne nézzetek e folt hátán folt köpenyre, Valamikor rég bársonyruha volt. Fényes, finom. Az édesanyám vette, Ki arany hárfán altatót dalolt. Édesanyám hercegnő volt szegény És alkonyatkor sírva csókolt engem, Arany haj és glória volt fején. És én elvesztettem. Ne nézzetek e koravén ábrázatra, Valamikor olyan volt, mint a hó, Szelíd, finom. Az édesapám arca, Ki herceg volt, csodaszép, csodajó. Úr és beteg. Fehér kendő fején. Búcsúzó csókkal csókolt mindig engem. Úgy csókolt, mint a haldokló remény. És én elvesztettem! Most keresem a régi palotánkat És a hercegi édenkertemet. Az álmokat az arany nyoszolyában, Tört játékomat, tűnt reményemet. És dalolom az édesanyám dalát És apám csókját csókolom. Felettem Szállnak az évek s én várom tovább, Amit elvesztettem!

Juhász Gyula: Édesanyám

A Tisza partján él egy özvegyasszony; Szeméből könnyet egyet se fakasszon A nyomorúság, a gond és a bánat: Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat! A Tisza partján él egy özvegyasszony... Tudom, hogy bút hoz néki minden alkony, Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat: Holtig siratja édes jó apámat!