Édes Gergely: Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül

Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült tűz? - Szűz bűztűi szűkülj, tűrj, sürü tűztül ürülj. Értelmesben Mely orcádon ki üt, nemde nem óh szép szűz! Üzfűz téged az a füst nélkül való tűz? - Szép szűz! kérlek, hogy tűrj, s hogy magad megbecsüld S a rút buja tűznek még bűzit is kerüld.

Édes Gergely: Szőr köntöst öltő bölcshöz

Bölcs! szőr köntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts: Könnyözönök közt nyögj, s jöjjön öröm könyörögj. Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz; Ugy múl rút hurutunk, s burkusul uccu! futunk. Értelmesben Te ki bölcs vagy, ne vágyj pompás köntösökre Se felettébb való bolond örömökre. Se szomorú sorsod közt kétségbe ne ess Minden jót Istentől kérj, hogy boldog lehess. Úgy minden szívfojtó eseteken túl jutsz S ellenségeiden vitézül által futsz.

Édes Gergely: Oly sokszor nyomorgó okosról kit víg hír dícsír

Óh okos! óh nyomorogj; dolgodhoz fontos okon fogj, Jót gondolj; jót szólj; sok gonoszoktol oszolj Igy kiki, mint hív szív, mint tisztit is írni kinyílt mív, Dícsír s így víg hír nyílni, viritni kiír. Értelmesben Te a ki okos vagy, ámbár mint nyomorogj, De illő, munkádhoz hogy mindég bölcsen fogj. Soha ne zúgolódj, se gonoszt ne gondolj, Gonoszt ne szólj; sőt még színétől is oszolj. Minden hív szív így fog téged megdícsírni, S eltörölhetetlen betűkkel kiírni.