Réthy László: Angyalok.

E földi élet csak küszöb Egy fényes, magas Lét felé, Midőn a lélek boldogan Jut Istennek színe elé. Mily fényben trónol az Atya! Jobbján fiával és körűl: Rózsás felhőcskék habjain Milljó angyal repes, örűl. Anyáknak, hogyha gyermekük’ Veszitik el, milyen vígasz... (!) - "Isten magához vette" - most Aranyszárnyú kis angyal az... Mily megható (!), mikor beteg A kis poronty s az anya szól: "Bár elvenné Istenke őt, Akkor járna szegényke jól..." S míg angyalokkal tölti be, A Menny hét szféráját a Hit: A földön gyűlni látjuk a Pici síroknak ezreit...

Réthy László: Nőm halálakor.

Beteg volt szegény, - nagy keservek Ütölttek házunkon tanyát: A lelkem sírt, ha vigasztaltam A hervadó, szelíd anyát. Két pici gyermekünk napestig Játszadozott a kis lakásban: Nem értették, hogy falaink közt Mily mérhetetlen bánat van? Aztán meghalt és ott állottam A sírnál, csüggedten, letörve; S a kisebbik gyermekem kérdé: - Mért teszik a mamát gödörbe? - Hazajöttünk és nehány hétig A "mamát" emlegették még: - Hogy egy szép aranyos kocsin Messze, egy kertbe elvitték... Aztán rokonokhoz jutottak S szépen nőttek a gyermekek: És a kedves uj környezetben Egészen otthonossá lettek. Egyszer hallottam egyiktől, hogy "Tuli mama" vigyáz miránk: - De ugye apus, egyszer régen Volt nekünk egy másik mamánk?

(Tokaji Nagy Irén, meghalt Budapesten 1893. március 14-én)

Juhász Gyula: Hauser Gáspár

Ne nézzetek e folt hátán folt köpenyre, Valamikor rég bársonyruha volt. Fényes, finom. Az édesanyám vette, Ki arany hárfán altatót dalolt. Édesanyám hercegnő volt szegény És alkonyatkor sírva csókolt engem, Arany haj és glória volt fején. És én elvesztettem. Ne nézzetek e koravén ábrázatra, Valamikor olyan volt, mint a hó, Szelíd, finom. Az édesapám arca, Ki herceg volt, csodaszép, csodajó. Úr és beteg. Fehér kendő fején. Búcsúzó csókkal csókolt mindig engem. Úgy csókolt, mint a haldokló remény. És én elvesztettem! Most keresem a régi palotánkat És a hercegi édenkertemet. Az álmokat az arany nyoszolyában, Tört játékomat, tűnt reményemet. És dalolom az édesanyám dalát És apám csókját csókolom. Felettem Szállnak az évek s én várom tovább, Amit elvesztettem!