Ungvár-Németi Tóth László: A` Papagáj

Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét, Megyen egy berekbe, hogy magának, társai` A` több madárkák seregökön rangot vegyen. E` végre követi a` hamis Tudósokat, Tekintetökre, és hangjokra nézve is. Gyaláz, `s ki gúnyol mindent. Neki a` Fülmile Vontatva; a` Kenderike sehogy sem énekel; A` kis Barázda-billegető pedig, - talám Tudhatna, úgy mond, valamit, a` mint ismerem, Ha ugyan tanulna, `s én lehetnék mestere, Nincsen madár, nincs egy sem, a` melly ö neki Kedvére szólna. Innen a` leg ékesebb Madárka-dalt is ketté vágja, `s meg szegi. Egykor meg unván mások is a` gyalázatot, Meg kérik a` Papagájt; "Uram ! szólj már Te is, Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj, `S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad`. Mikor a` Papagáj rémülten; Uraim! igy felel, Én jól fütyölök; de énekelni nem tudok! -