Beteg volt szegény, - nagy keservek Ütölttek házunkon tanyát: A lelkem sírt, ha vigasztaltam A hervadó, szelíd anyát. Két pici gyermekünk napestig Játszadozott a kis lakásban: Nem értették, hogy falaink közt Mily mérhetetlen bánat van? Aztán meghalt és ott állottam A sírnál, csüggedten, letörve; S a kisebbik gyermekem kérdé: - Mért teszik a mamát gödörbe? - Hazajöttünk és nehány hétig A "mamát" emlegették még: - Hogy egy szép aranyos kocsin Messze, egy kertbe elvitték... Aztán rokonokhoz jutottak S szépen nőttek a gyermekek: És a kedves uj környezetben Egészen otthonossá lettek. Egyszer hallottam egyiktől, hogy "Tuli mama" vigyáz miránk: - De ugye apus, egyszer régen Volt nekünk egy másik mamánk? | ||
(Tokaji Nagy Irén, meghalt Budapesten 1893. március 14-én) |
Réthy László: Nőm halálakor.
Címkék:
anya,
család,
halál,
Réthy László,
versek
0 komment:
Megjegyzés küldése