Réthy László: Angyalok.

Éhinség előtt Vonatkozással Szabolcska Mihály egy minap megjelent költeményére. Micsoda nyár! - Rettentő kép ez! Kiég a föld, patak kiszárad; Erdőn, mezőn, amerre járok Alig látok egy zöld fűszálat. Sehol egy felhő! - Lángol a nap, S mint tűztenger izzó a lég, Az ég csókja volna - a máskor Kicsúfolt hitvány "csapadék!" Micsoda nyár! - s milyen tél vár ránk? Szegénynek ki ád kenyeret? Fájdalom, úgy van, - az éhinség Sötét démonja fenyeget. Nincsen takarmány! Szegény állat Potom pénzért kerűl piacra, Kis gazdaságok mennek tönkre, S tovább üvölt az élet harca. S egy ígét hallok: - "Isten büntet, Mert bűnös az emberi nem; Nézzétek, ime Isten újja! Az Égből jön az intelem!" Szent igaz, hogy hitvány az ember, De azt már fel nem foghatom: Vajjon mit vétett Isten ellen A szegény koplaló barom?