Réthy László: Krisztusban élek.

Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
-Minden szavamból rám ismernek:
Akik igazán keresztények.

Imádom Krisztust! - Nagy szivének
Hallgatom forró dobbanását,
Az élet roppant mozgalmában:
-Tengernyi hazugságon át!

Ha Krisztus ma eljönne hozzánk
S körülnézne a föld - színén:
Csalódás, fájdalom, keservek
Ütnének sebet nagy szívén.

Azt látná itt, hogy fényes kasztok,
Formákká törpiték az eszményt,
Külsőségek, jelszók és dogmák
Jelentik a hithű keresztényt!

Csodálkozna, ha maga látná,
Hogy vallása - "felekezet".
S zárt érdekszövetkezetekké
Szorúlt az "Emberszeretet!"

És csodálkozna, hogy a kasztok,
Az észt is lebilincselék:
Kimondva, hogy Krisztus korának
Tudása - örökre elég!

Pedig Krisztus ilyet nem kívánt,
Hisz a tudás - az csak keret,
Mely korról korra változik, de
Örök eszmény a "Szeretet!"

Krisztus tana, nem tudomány, de
Érzés! - mely szivünkhöz van kötve,
Virág, amelynek gyökere
Befogódzik a földi rögbe.

Nem korok s fajok külömbsége
A szeretet s a gyűlölet!
Légy pogány bár, Jézusban élsz, ha
Szent tanitását követed!

Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
Ne vessétek meg a "hitetlent"
Türelmes szívü keresztények!

0 komment:

Megjegyzés küldése