József Attila: Névnapi dícséret

Rózsás ajkaidon mámoros élet él,
munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág!
Hűs és drága zafír szemed.

Nem dícsérhetem én termetedet sehogy.
Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel -
márványkőben a vér: kő, nem igaz, nem él.
Benned vér dübörög, piros.

Istentől ragadott bronzkoszorú hajad,
arcod lent a pokol dús tüze érlelé,
dombor kebled, ime, fénylik, akár a gyöngy.
Krisztust vesztene el bokád!

Te vagy Máriaként asszonyok asszonya!
Nem méltó tereád senki se, jól tudom.
Ám én azt akarom, hullva borulj elém,
mondván: El ne veszíts! Szeress!

(1922. július 29./1934)

Arany János: Domokos napra

Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a - bár hiános - család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?...

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.
Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
Szégyen a lantra, mely költött érdem által
Meggyaláztatni és gyalázni nem átall;
Minél édesb, annál émelygősb csemege -
Annál undoritóbb, minél szebb éneke.

Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek:
Állasz még küszöbén ifjú életednek;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
-Annyi más futónak nehéz - akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj`, amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! -
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
Magadban keressed az édes jutalmat.
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
Keresztje elég van, - de maga viseli.

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet,
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad -
A haza igényel munkás, hű fiakat.

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,
Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen
Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen.
Virág a költészet... egy nép irodalma:
De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván
A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:
Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,
Van szüksége közös ápoló karokra.
Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet! -
Nőj eléggé nagyra - betölteni helyed!

(1851 augusztus 4.)

Ungvár-Németi Tóth László: Szilassy Ágnesz Kis-aszszonyhoz.

Zöld Kor, `virágzó elme, tiszta szív,
Természetes, nem tettetett, szent ösztönök.
Nemes tehetség szentül érzeni;
S nemes szabadság bátran szólani:
A` legnagyobb jók mind azok között
Mellyekben a` Természet részesít.

Nemes Kar, érték, `s olly bőség - szaru,
Melly minden áldással bövölködik,
Hogy a` mi tetszenék, reád bugyogja.
Magas Születés, nemes neveltetés,
Nagy érdemű Szülék, Atyák, `a Anyák;
A` legnagyobb jók mind azok között,
Mellyenben a` Szerencse részesít.

Szent, tiszta, fedhetetlen erkölcs,
Nyájas tekintet, kellemes beszéd;
Okos, meg ért, `s világos értelem:
A` leg nagyobb jók mind azok között:
A` mellyeket magunk szerezhetünk!

Azért, ha mind ezeknek birtokok -
Kezében volna - bár akár kinek,
Nincs, a` mit annak vagy kivánni tudjak,
Vagy akármi Isten tudna közleni! -

Ungvár-Németi Tóth László: A` Róka és a` Szőlő

Látván az éhes róka egy Szőlő-lugast,
El kezd ugrálni a` finom gyümölcs után,
De majd, hogy el nem érte a szép fürtöket:
Éretlen is még az, pedig bizony nekem
Nem kell szegény egreske. Igy szól `s el megyen.
Gyalázni szoktuk, a` mihez nem juthatunk.

Ungvár-Németi Tóth László: A` Papagáj

Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai`
A` több madárkák seregökön rangot vegyen.
E` végre követi a` hamis Tudósokat,
Tekintetökre, és hangjokra nézve is.
Gyaláz, `s ki gúnyol mindent. Neki a` Fülmile
Vontatva; a` Kenderike sehogy sem énekel;
A` kis Barázda-billegető pedig, - talám
Tudhatna, úgy mond, valamit, a` mint ismerem,
Ha ugyan tanulna, `s én lehetnék mestere,
Nincsen madár, nincs egy sem, a` melly ö neki Kedvére szólna.
Innen a` leg ékesebb Madárka-dalt is ketté vágja, `s meg szegi.
Egykor meg unván mások is a` gyalázatot,
Meg kérik a` Papagájt; "Uram ! szólj már Te is,
Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj,
`S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad`.
Mikor a` Papagáj rémülten; Uraim! igy felel,
Én jól fütyölök; de énekelni nem tudok! -

Rudnyánszky Gyula: A csípős versekből

A rendjelet megérdemelni,
Nem kell ehez szív, - csak egy kéz, mely ád;
S a rendjelet viselni?
Ehez sem kell ész, csak - kabát.

Kosztolányi Dezső: Kalauz

Mért érzem én azt oly gyakran
és egyre visszatérőn,
mindig világosabban,
hogy villamoskalauz is vagyok?

Dülöngve a kocsi ingó
talaján,
bőrtáska nyakamban,
állok.

Amint pedig megsimítom
homlokomat s a koplalástól
kis arcomat,
halavány emléke ég életemnek
az ujjaim hegyén
s emlékezem.

Aztán mikor vágtat a kocsi,
hadonászom, magasba kinyúlva,
tépem kezeimmel
őrjöngve a bőrszíjt,
csöngetve indulást, újra megállót,
és rossz fogaim közt
szidom, ezt a komisz életet
s a komisz gazdagokat.

Úgy hogy már nem is ő,
hanem én,
a csontja, a teste,
a vére, a lelke,
egészen.

Mért érzem én ezt?

(1928)

Bálintffy Etelka: Üt az óra...

Üt az óra egyet... kettőt...
Kandallómban hamvad a tűz...
Künn a vihar szilaj szele
őrületes játékot űz;

Hófuvalmat hajt az útra,
Majd rohanva, kacagva hoz
Egy-egy hideg jégdarabot,
S odaveri ablakomhoz.

Mily félelmes, minő rémes
Lehet most ott künn a pusztán,
Midőn minden élő hang, mit
Egy-egy farkas ordítoz tán,

Mikor a hó egyformára
Borít utat, halmot, völgyet,
És a vihar vaskezével
Megráz házat, erdőt, tölgyet.

Kicsinyke ház tetejébe
Néha gyorsan bekap a szél;
Majd odafú ablakához,
S rémületes dolgot beszél.

Kicsinyke ház tűzhelyénél
Hogyha ülsz most, édesanyám,
És ha gyorsan perg a rokka,
Gondolsz-e rám? gondolsz-e rám?

A mindennapok forgatagában nagyon könnyen beleeshetünk a siker hajszolásának csapdájába: mind keményebben dolgozunk azért, hogy minél magasabbra jussunk az érvényesülés létrafokain, s csak amikor a létra tetejére érünk, vesszük észre, hogy az nem a jó falhoz támaszkodik.

Stephen R. Covey

A sikeres ember megkapja, amit akar.
A boldog ember örül annak, amit kap.

H. Jackson Brown

A jó kezdet fél siker.

Lucius Annaeus Seneca
A siker mércéje az, milyen magasra ugrasz, miután elbuktál.

George Smith Patton

Dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.

József Attila

Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog...

Sören Kierkegaard

Nagyon fontos, hogy nem lehet valakit szeretni és közel kerülni hozzá annak a veszélye nélkül, hogy vége ne lenne a kapcsolatnak. Tehát, ha valahogy úgy rendezitek el a kapcsolatotokat, hogy biztos, hogy annak soha nem lesz vége, akkor az nem is lesz intim. Akkor az rabság. Minden, amit az ember annak érdekében tesz, hogy biztonságban érezze magát, rabbá teszi. Az élet akkor érdekes, amikor az ember 100%-ig veszélyesen él. Mert azt hiszem, már mondtam, hogy az élet veszélyes. A halál az teljesen biztonságos. Amikor már meghaltál, akkor már semmi nem fog veled történni. Legalábbis nem olyan dolgok, amiktől most félnétek. Tehát sajnos, azért lesz az életünk unalmas, mert biztonságossá akarjuk tenni. Akkor izgalmas az élet, amikor a veszély nagy.

Feldmár András

Hogy éljünk és élni hagyjunk, hogy az embert megillető tiszteletet, jóakaratot, a belé vetett hitet kinyilváníthassuk, annak érdekében szükséges embernek emberrel beszélnie.

Albert Camus

Soha ne vegyük készpénznek, hogy vagyunk egymásnak.

Szellemekkel suttogó c. film

A "barát zóna" olyan, mint a két perces kiállítás, csak itt soha nem telik le a büntetés. Ha egy lány úgy dönt, hogy mostantól a barátja vagy, akkor vége a játéknak. Teljesen aszexuális valami leszel a szemében, mintha a testvére lennél, vagy egy lámpa.

Csak barátok c. film

Ne az ellenségeidtől félj, akik megtámadnak, hanem a barátaidtól félj, akik hízelegnek!

Wladyslaw Zambrzycki

- Az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így?
- Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem olyannak, amilyennek látni szeretne.

Carlos Ruiz Zafón