Rózsás ajkaidon mámoros élet él, munkás két kezeden nyílik a friss tavasz, hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág! Hűs és drága zafír szemed. Nem dícsérhetem én termetedet sehogy. Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel - márványkőben a vér: kő, nem igaz, nem él. Benned vér dübörög, piros. Istentől ragadott bronzkoszorú hajad, arcod lent a pokol dús tüze érlelé, dombor kebled, ime, fénylik, akár a gyöngy. Krisztust vesztene el bokád! Te vagy Máriaként asszonyok asszonya! Nem méltó tereád senki se, jól tudom. Ám én azt akarom, hullva borulj elém, mondván: El ne veszíts! Szeress! | ||
(1922. július 29./1934) |
József Attila: Névnapi dícséret
Címkék:
József Attila,
névnap,
ünnepek,
vágyakozás,
versek
Arany János: Domokos napra
Midőn szüleid és mind akik szeretünk Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk; Midőn kedvedért a - bár hiános - család Vígan ülte körül innepi asztalát: Kedves fiú, hát én mit adjak most neked? Egy édes csemegét: hizelgő éneket?... Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem. Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen. Szégyen a lantra, mely költött érdem által Meggyaláztatni és gyalázni nem átall; Minél édesb, annál émelygősb csemege - Annál undoritóbb, minél szebb éneke. Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek: Állasz még küszöbén ifjú életednek; Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod: az erő micsoda? - Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat. Áldjad a jó Istent, ki megálda téged, Adván őreidül szerető szüléket, Adván eszközöket, elhárítni pályád -Annyi más futónak nehéz - akadályát. Áldjad Istent, hanem óvakodj`, amivel Ő álda meg, saját érdemül róni fel. Nemes önbizalom, de ne az önhittség, Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben. Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! - Légy ember, ha majdan azt az időt éred. Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: Magadban keressed az édes jutalmat. Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: Keresztje elég van, - de maga viseli. Vess számot erőddel s legjavát, amelyet, Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed. Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása: Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa. Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad - A haza igényel munkás, hű fiakat. S ha talán, az érzés tengeréhez jutva, Néked a szelíd lant tisztessége jutna: Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen. Virág a költészet... egy nép irodalma: De ha nem virágzik, nem is terem a fa. Ha pedig a tettdús férfikor elhíván A lanttól, komolyabb munkásságot kíván: Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra, Van szüksége közös ápoló karokra. Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet! - Nőj eléggé nagyra - betölteni helyed! | ||
(1851 augusztus 4.) |
Ungvár-Németi Tóth László: Szilassy Ágnesz Kis-aszszonyhoz.
Címkék:
jókívánság,
önismeret,
Ungvár-Németi Tóth László,
versek
Ungvár-Németi Tóth László: A` Róka és a` Szőlő
Címkék:
bölcsesség,
önismeret,
Ungvár-Németi Tóth László,
versek
Ungvár-Németi Tóth László: A` Papagáj
Címkék:
művészet,
önismeret,
Ungvár-Németi Tóth László,
versek
Rudnyánszky Gyula: A csípős versekből
Kosztolányi Dezső: Kalauz
Mért érzem én azt oly gyakran és egyre visszatérőn, mindig világosabban, hogy villamoskalauz is vagyok? Dülöngve a kocsi ingó talaján, bőrtáska nyakamban, állok. Amint pedig megsimítom homlokomat s a koplalástól kis arcomat, halavány emléke ég életemnek az ujjaim hegyén s emlékezem. Aztán mikor vágtat a kocsi, hadonászom, magasba kinyúlva, tépem kezeimmel őrjöngve a bőrszíjt, csöngetve indulást, újra megállót, és rossz fogaim közt szidom, ezt a komisz életet s a komisz gazdagokat. Úgy hogy már nem is ő, hanem én, a csontja, a teste, a vére, a lelke, egészen. Mért érzem én ezt? | ||
(1928) |
Bálintffy Etelka: Üt az óra...
Címkék:
anyák napja,
Bálintffy Etelka,
természet,
ünnepek,
versek
A mindennapok forgatagában nagyon könnyen beleeshetünk a siker hajszolásának csapdájába: mind keményebben dolgozunk azért, hogy minél magasabbra jussunk az érvényesülés létrafokain, s csak amikor a létra tetejére érünk, vesszük észre, hogy az nem a jó falhoz támaszkodik.
Stephen R. Covey
Stephen R. Covey
Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog...
Sören Kierkegaard
Sören Kierkegaard
Címkék:
barátság,
idézetek,
kapcsolatok,
Kierkegaard,
szeretet
Nagyon fontos, hogy nem lehet valakit szeretni és közel kerülni hozzá annak a veszélye nélkül, hogy vége ne lenne a kapcsolatnak. Tehát, ha valahogy úgy rendezitek el a kapcsolatotokat, hogy biztos, hogy annak soha nem lesz vége, akkor az nem is lesz intim. Akkor az rabság. Minden, amit az ember annak érdekében tesz, hogy biztonságban érezze magát, rabbá teszi. Az élet akkor érdekes, amikor az ember 100%-ig veszélyesen él. Mert azt hiszem, már mondtam, hogy az élet veszélyes. A halál az teljesen biztonságos. Amikor már meghaltál, akkor már semmi nem fog veled történni. Legalábbis nem olyan dolgok, amiktől most félnétek. Tehát sajnos, azért lesz az életünk unalmas, mert biztonságossá akarjuk tenni. Akkor izgalmas az élet, amikor a veszély nagy.
Feldmár András
Feldmár András
Hogy éljünk és élni hagyjunk, hogy az embert megillető tiszteletet, jóakaratot, a belé vetett hitet kinyilváníthassuk, annak érdekében szükséges embernek emberrel beszélnie.
Albert Camus
Albert Camus
A "barát zóna" olyan, mint a két perces kiállítás, csak itt soha nem telik le a büntetés. Ha egy lány úgy dönt, hogy mostantól a barátja vagy, akkor vége a játéknak. Teljesen aszexuális valami leszel a szemében, mintha a testvére lennél, vagy egy lámpa.
Csak barátok c. film
Csak barátok c. film
Ne az ellenségeidtől félj, akik megtámadnak, hanem a barátaidtól félj, akik hízelegnek!
Wladyslaw Zambrzycki
Wladyslaw Zambrzycki