Piciny fiamnak kék szeme van, A másiknak sötét, bogár; Ez játszi, vidám, mint a tavasz, Az szenvedélyes, mint a nyár.
Emebben annyi szelídség van, Amabban annyi dac, szeszély; Ez engedelmes, mint az angyal, Amaz parancsol, s mit se fél.
Ez szép, mert arca szende, bájos, S mint galamb tolla, oly fehér; Az, mert szemében annyi tűz van, Arcában annyi ész, erély.
És nem tudom, hogy melyik drágább, Hogy melyik kedvesebb nekem, Csak azt tudom, hogy mind a kettőt Oly végtelenül szeretem! |
0 komment:
Megjegyzés küldése