A vallás menyországot ígér, Ott lesz a lélek örök üdve! Ez a hagyomány Egyptomból Került be a keresztény hitbe.
I-ső kép.
Ha földi pályánk megfutottuk itt, S levetjük lelkünk súlyos lánczait: Valami édes gyönyör vár, a mi Sorsunk nyügét felfogja váltani.
Hogy mi az? - nem tud arról senkisem, Nem tudomány az: álom, sejtelem, Ami megfesti azt az életet, Amely a csillagokon túl lehet...
És ahány hívő, anyiféle kép Színeződik meg az az égi kép.
Az eszkimónak kövér fóka kell, Sok zsirja legyen, sose fogyjon el; Az ozmán, húri csókját várja itt, S szolgálatára áldozatjait,
Kiket levágott Allahért, s aki Elmaradt zsoldját mostan adja ki. - Nekünk más eszmék lánczolatjakép, Valami lelki éden az az ég!
II-ik kép.
Az első szegény keresztények Kik Róma igaját viselték: Sanyargva, titkon, szüzi hittel Nézték, mily szép a ragyogó ég!
Lelkük heve, minden ábrándja Olvadt belé a meny-kultuszba, S égi boldogságért esengtek, Megvetve, üldözve, kifosztva.
S a középkorban, melynek "békó" És a "szent-kereszt" volt a képe: Jó papok hirdették, hogy tűrj, mert Az égben lesz az örök béke.
E föld csak a siralom völgye! - S az ember szive tűrt, nem lázadt, S mint állat húzva rabigáját, Múlt lassan, század után, század.
Kiváltságosak, úri rendek, Éltek vidám, hangos időket, S kik koplaltak s izzadtak értök? - Menyországgal főzték le őket.
III-ik kép.
De egyszer arra napnyugatra A horizonton szürke ködbe, Egy piros fény húzódott s mintha A lomha ködbe belekötne...
Majd fényvillámok sziporkázva Mint színes csillagok kerengtek, S a hajnal jött s Páris felett Egy ismeretlen nap derengett!
Feljött a nap, megmozdúlt Európa S lángözönt öntött a világra, S az álmos lelkeket felrázta, A szabadság szent harsonája!
Uj világ jött s a középkornak Leomlott romjain uj eszmék És életelvek friss erői Fajunkat új munkára kelték.
IV-ik kép.
Csak itt, csak itt, ezen a földön Keressük életünknek czélját! A meny? - csak látszat, képzelődés Laplace és Herschel távcsövén át.
Eszményünk, hogy fajunk e földet Révpartnak, otthonának lássa, Munkásnak, tudósnak, királynak A "közjó" legyen hivatása!
"Egy a másért" legyen a jelszó! Ez edze meg legjobb erőnket, Ne lássunk méltatlan nyomort, és Elhagyott árvát, éhezőket.
Mily szép ez a mi kicsi földünk, - Elámul szemünk a sok kincsen! S hányan vannak közöttünk, kiknek Még betevő falatjuk sincsen?
Végszó:
És száll az eszme sólyomszárnyon Végig a nagy kerek világon; S a humanizmus géniusza int: A "földön" akarunk mi boldogulni mind! |
0 komment:
Megjegyzés küldése